Izgatta szívem negyven cigarettám… Kosztolányi soraival nyitnám a recenziót a táncdrámáról, melyben ugyan egy prózai szó sem hangzik el, csakis mozdulatok, dallamok és gesztusok, és amelynek a felütése egyből a halál. Egy áldozat, egy fiatal lány. A kezdeti sokkot követően bontakoznak ki az előzmények: mi vezethetett ide?

Mennyire aktuális ez most, különösen a nyári időszakban, a fesztiválszezonban. Társaságok, szárnyalni vágyás, repülés, hozzá némi segítség, egy tabi, egy csík, ami aztán hogy, hogy nem, függőséget okoz. Egy darabig egyre magasabbra repít, halhatatlanná tesz, egyre pörgősebb zenékkel, egyre nagyobb társasággal, jófejséggel…aztán, valahol ott a csúcson a hullám megtörik. Akkor egyedül maradsz, és amikor már végképp egyedül maradtál, megérkezik az a csuklyás fazon. Eleinte csak figyelmeztet. Aztán egyre gyakrabban meglátogat.

De hogy kezdődik? A társaságod megismer egy másik társaságot. Szerelmes leszel. De ez nem elég. Fokoznod kell. Jobban érezned. Az immár közös társaságba bekerül a szer. Aztán még többet akarsz. Nem akarsz unalmas lenni. Sem magad, sem a vélt, vagy valós „szerelmed” számára. Néhányan támogatnak, hogy megugord, néhányan figyelmeztetnek, hogy ne. Kapsz segítő és taszító kezeket. Melyiket fogadod el? Talán azokét, amelyek a bódult, átszellemült élethelyzetedet támogatják. Közben egyre több és erősebb a figyelmeztő jel is. A környezetedben sokan megfertőződnek, mégis maradnak néhányan, akik már érzik, hogy nem szokványos a helyzet. Hogy baj van. És Te belecsúsztál. Nem világos még minden. Hát megy tovább a party. Egyre vadabb, ahogy a társaság –melyben már senki nem ártatlan- egyre megosztottabb.

Aztán van az a pont, ahonnan nincs visszaút. Elengeded a segítő kezeket, azokét, akik még meg tudtak állni. Akik még mértéket tudtak tartani. Bár nem ártatlanok, de időben felismerték a veszélyt. És ártatlan vagy. Csak szerettél volna önfeledt lenni és szabad és szerelmes és halhatatlan. És boldog, fiatal és huszonéves.

Fiatal vagy és döntéseket hozol. Próbálkozol. Nem akarsz rosszat sem magadnak, sem másoknak. Bizonytalan vagy. Jó vagy. Magad vagy. Magányos vagy. Elvesztél egy őrült világban. Tudnod kell, hogy nem csak a Te hibád. Igaz, a döntést –felelőtlenül- Te hoztad meg. De talán menthető vagy. Bár ez már nem csak Rajtad múlik. Hol a kapaszkodó? Észreveszed-e, amikor a játék már nem játék? Amikor ott kopogtat a kaszás az ajtódon?

Mibe is kapaszkodj? Ez egy jó kérdés. Körülnézve a világban, nem könnyű a válasz. Hiszen Neked már nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati segítség kellene… És sajnos sokan nem találnak menedéket, oltalmazót, nyugalmat, békét és szeretetet. Az előadás egy nagy felkiáltójel minden családnak, igaz barátnak és hozzátartozónak. A függő ugyanis nem a probléma forrása, hanem annak kivetülése. Jelzi, hogy valami nincs rendben. Nem vele, hanem azzal, amiben él, ami történik vele. A függő viselkedése következménye a környezetének. Lenyomata a kiúttalanságnak, fojtogató esélytelenségnek, kibeszéletlenségnek és megoldatlanságnak.

Figyeljünk egymásra! A legkisebb gesztus, pár szó, némi törődés, egy beszélgetés életet menthet. A lány, akivel az előadást néztem, néhány hónapja egy szakítás miatt vonat alá ugrani akaró srácot mentett meg néhány jó szóval, érdeklődéssel. Szemléletváltásra késztette az öngyilkos-jelöltet.

Elemi erejű és igazán hatásos előadást láttam. Remek zenei válogatás, fantasztikus mozgás. Egy fiatal csapat, elképesztő energiával és szakmai alázattal. Az igazi erő talán abban rejlik, hogy nem szavakkal mesélik el a történetet, hanem eltáncolják. Óriási egymásra utaltsággal, együttműködéssel, közös munkával. Minden korosztály számára ajánlom, és bízom benne, hogy edukációs jelleggel is sokszor bemutathatják még, különösen a célcsoportnak: a sérülékeny, de ezzel együtt is jó embereknek. Fiatalnak, idősnek. A befolyásolható, de mégsem rossz embereknek. Azoknak a függőknek, akik talán épp ezen képsorokból merítenek erőt a változtatásra, és azoknak a potenciális függőknek, akik talán épp ezért nem csúsznak majd lejjebb, hanem képessé válnak megálljt parancsolni, ellenállni és az életet választani.

Fotó: Holnap előtt, hivatalos Facebook oldal

S.B. - theaterman