Színházat nekünk! / A Theater for me

Színházat nekünk! / A Theater for me

Diplomácia

És Párizs még mindig áll... - Te hogy döntenél?!

2019. január 19. - theaterman

Nekem még nem volt szerencsém megcsodálni a gyönyörű Párizst. De rajta van a bakancslistámon. Ez, a történelmileg kevésbé ismert történet, bármilyen megdöbbentő is, azt meséli el, hogyan lehetséges, hogy megnézhessem egyszer Párizst, ha szeretném. Egy találkozáson múlt, hogy Párizs 1944. augusztus 25-én nem vált a földdel egyenlővé. Egy ember döntésén, és egy másik ember érvein állt, vagy bukott a város, és benne anno 2 millió ember élete.

És Párizs áll. A háborúban vesztésre álló Németországot vezető Choltitz tábornok (Sztarenki Pál) a város aláaknázására és teljes elpusztítására készül. Már csak kétezer katonája maradt, az utánpótlás elakadt. Németországot meg kell védenie, az ellenséget feltartóztatni, és ennek egy ilyen vesztes helyzetben nincs más útja, mint Párizs elpusztítása. Choltitz nem tud aludni. Egybefolynak nappalai az éjszakákkal. Egészsége megromlott, tömi magába a gyógyszert, egyre csúnyábban köhög. Családja van. De parancsa is. Katona, tehát a parancs mindent felülír.

A végzetes nap előtti éjszakán egy rejtélyes látogatója érkezik: Raoul Nordling (Alföldi Róbert) svéd diplomata. Akinek egyetlen célja lebeszélni a tábornokot kegyetlen tervének végrehajtásáról. Lebilincselő, felhevült, értelemmel és érzelmekkel hevített, feszült, életről-halálról szóló parázs vita veszi kezdetét, aminek nem kisebb a tétje, mint egy kegyetlen tömegmészárlás megakadályozása. Amikor ekkora a tét, a vitában kérlelhetetlenül váltják egymást az észérvek és az érzelmi érvek. Nordling minden lehetséges eszközt bevet, hogy elérje célját.

De vajon lehetséges-e, és ha igen, miként közös nevezőt találnia egy parancsot végrehajtó katonának, és egy humanitást képviselő diplomatának?

Szép lassan kirajzolódik előttünk, hogy a tábornok nem csak a parancs, hanem a kényszer terhe alatt is cselekszik. Hogy tervét már nem csak a parancs kiadója iránti lojalitás táplálja. Hogy ő az utolsó ember, aki még érez és gondolkodik. És Nordling éppen ezért őt keresi fel. Tisztában van azzal, hogy Choltitz nem vakhitű náci, hogy bár kemény és következetes katona, de a kérdéseket ő is felteszi, a kegyetlenkedésekkel nem tud azonosulni, a lelke és a benne élő erkölcsi parancs akadályozza, hogy megtegye, amire készül. De ha parancsát megtagadja, a családját végzik ki egy rá szabott törvény rendelkezése értelmében.

A kegyetlen vitában elszabadulnak az érzelmek és indulatok. Choltitz-ot szinte felőrli, hogy nem tud jól dönteni. Ha végrehajtja a parancsot, Párizst felrobbantják, és milliók halála szárad a lelkén. Ha Párizst megkíméli, az ő- és katonái családját kíméletlenül kivégezteti Hitler.

Te hogy döntenél? A tábornok a diplomatának is neki szegezi a kérdést: A helyemben Te hogy döntenél? Nordlingnak első alkalommal szerencséje van, mert a megcsörrenő telefon megmenti a válaszadás terhétől. A tábornok azonban nem nyugszik, ismét neki szegezi a kérdést: Te hogy döntenél?

Gondoljunk bele. Az élet folyamatos döntések sorozata. Mi nem életről és halálról döntünk nap mint nap, mégis, néha még a csekély dolgokban is milyen nehezen, milyen hosszú idő után, mennyi idő alatt mennyi szempontot végiggondolva és mérlegelve döntünk? Choltitz tábornoknak mindössze néhány órája volt arra, hogy döntsön, majd a diplomatával folytatott találkozása eredményeképpen a döntést felülvizsgálja, és esetlegesen módosítsa. Ezt  a két tűz között őrlődést Nordling is érzékelte. De vajon tud-e bármiféle megoldást javasolni Choltitz-nak, tud-e bármilyen rejtett, titkos utat a családja megmentésére?

Alföldi Róbert és Sztarenki Pál kettőse lebilincselő, feszes kamara-előadást hozott a Rózsavölgyi Szalon színpadára. Ők a két főszereplő, bár az előadást remekül kiegészítik a fiatal, szinte gyerek-katonák Helmut Mayer (Varga Ádám); Werner Ebernach (Sütő András); Hans Brensdorf (Bárdi Gergő), akik szeméből kiolvasható az egész háború értelmetlensége, a fiatal halál érthetetlensége. Persze köztük is van, aki a végsőkig ragaszkodik parancsnokához annak hitelessége miatt. Az életét adná Choltitz-ért, apafiguraként tekint rá, ami érthető, hiszen a tábornok végig konzekvensen képviselte elveit, hiteles maradt egy embertelen világban. Más katona ugyanakkor elvégezte a neki szánt feladatot, és menekülne. Neki sem az "ügy", sem a tábornok nem ért annyit, hogy az életét adja érte. Első nézésre az ember elítéli ezt a viselkedést, de ha belegondolunk, hogy fiatalon, tele tervekkel vállalnánk-e a halált pusztán lojalitásból, vagy megpróbálnánk életben maradni, nem olyan egyértelmű a döntés. Te hogy döntenél?

Ebben a korban az életben maradás volt a tét. És voltak hősök, és voltak életben maradók. És voltak hősi halottak, és voltak szerencsével életben maradtak. A háború természete miatt azt hiszem, egyik csoport sem ítélhető el. Kinek van joga azt mondani: meg kellett volna halnod? Te hogy döntenél?

Szívből remélem, hogy nem fordul elő többé az emberiség történetében, vagy az egyes emberek életében olyan, hogy ekkora döntéseket kelljen meghozni. Most is forr a világ, de nem lehet újra háború. Az emberhalál nem lehet megoldás semmire. Semmilyen indok nem lehet legitim emberek, népek, népcsoportok kiirtására, városok elpusztítására. És meggyőződésem, ha nem lennének a világban olyan emberek, mint Nordling és Choltitz, akkor már nem lenne élet ezen a földön. 

Ha első lépésként a saját lelkünket felülvizsgáljuk, feltérképezzük a bennünk élő gyűlöletet és ellenségeskedést, majd bölcs belátással kezeljük ezt, elkerülhető a tragédia. A háború ugyanis nem a fejünk felett zajlik. Háború azért van, mert hiányzik az önvizsgálat. Az önvizsgálathoz pedig nem kell sem politikusnak, sem fegyvergyárosnak lenni. Vizsgálódjunk magunkban, egyenként. Aztán vizsgáljuk meg egymást is. Ahogy Choltitz és Nordling is önvizsgálatot tartott, majd egymást is vizsgálták. Megbeszélték az ellentéteiket. Nem a zsigeri gyűlöletet és egymás elpusztítását tűzték a zászlajukra. Meghallgatták egymást

Alföldi egy vakmerő és pimasz Nordling-ot hoz az előadásban: megengedi magának azt a luxust, hogy ironizál és időnként cinikus hangot üt meg. Még azután is, hogy Choltitz tarkón akarta lőni. De Nordling ezt is tudta higgadt érvekkel kezelni. Nem tudom, a való életben létezik-e ilyen hidegvérű nyugalom és vakmerőség, de a színpadon elképesztően jól hat.

Ahogy Choltitz vívódása is Sztarenki Pál révén: egy kezdetben látszólag egyértelmű helyzetnek kibontakoznak a részletei: úgy történelmi, mind emberi és erkölcsi oldalon. Elképesztő önismeret és emberi tartás kellett ahhoz, hogy felülvizsgálja az általa pár órája még egyértelműnek tűnő helyzetet. Közhely ugyan, de önmagunk legyőzése tényleg a legnagyobb megtisztulás! És néha ezzel milliók életét mentjük meg (!)

Az előadás kapcsán két párhuzam villant fel bennem. Az egyik Az utolsó óra, ami hasonló felépítésű kamaradarab: Lewis professzor és Freud vitája arról, van-e Isten. A másik A tizenkét dühös ember. A közös, hogy ott is egy embernek merült fel kétsége. A különbség, hogy ott az 1 embernek 11 másikat kellett meggyőznie, itt viszont egy ember áll egy emberrel szemben. Igaz, a Diplomáciában nem egy ember élete a tét, hanem 2 millióé. 

A viszonylag kevés szereplővel operáló, kamara-jellegű előadások szerintem egyfelől jutalom-játékot jelentenek a színészeknek, másrészt elképesztő kihívást is, hiszen nagyon jelentős mennyiségű szöveget kell fejben tartaniuk ilyenkor. És az ilyen estéken élhetik igazán ki magukat, ez sugárzik is a színpadról. Igazán örömteli és megtisztelő, hogy láthatunk ilyen előadásokat, szívből gratulálok az alkotóknak. És szívből hála a Rózsavölgyi Szalonnak, hogy őrzik a kultúrát, és ilyen színvonalú estéket biztosítanak.

A konklúzió képletesen egyszerűen leírható, emberileg a mai önző világban annál nehezebben megvalósítható:

Tézis + Antitézis = Szintézis

diplomacia.jpg

 Fotó: Rózsavölgyi Szalon

 S.B. - theaterman

A bejegyzés trackback címe:

https://szinhazatnekunk.blog.hu/api/trackback/id/tr4014573406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása