Színházat nekünk! / A Theater for me

Színházat nekünk! / A Theater for me

Jó zsaru - rossz zsaru

Centrál Színház, 2019.05.04.

2019. május 06. - theaterman

Nos, egy szakadó esővel tarkított kora májusi esetén kevés jobb program adódik, mint ennek az előadásnak a megtekintése. És kapcsolódva az előző írásomhoz, a helyszín továbbra is Chicago. De más szemszögből. Még koszosabban…

Két zsaru a főszereplő, és a cím némiképp megtévesztő, mert nem lehet eldönteni, ki a jó és ki a rossz zsaru. Mindketten mindkettők. Két férfi feszül egymásnak, gyerekkori barátok, és aztán zsaruk és társak lettek. A legmocskosabb városban. Ahol minden nap, minden percben döntéseket kell hozniuk, egymásra utalva, egymásért vállvetve harcolva. És jól akarnak dönteni. De vajon lehet jól dönteni?

A vérmérsékletük miatt az előléptetésük csúszik ugyan, ám kiállnak egymásért, hiszen nem csak társak az életüket egymásért kockáztatva, de régi barátok is. Bár az életük jelentősen eltér. Egyikük családos ember, szerető feleséggel és gyerekekkel, a másik magányos farkas. A családos felkarolja a magányost, befogadja a családjába is. Aztán az idilli családi életet felrúgja a bűn. Ha véded a prostit, szembesülnöd kell a stricijével is. Aki az életedre tör, és a gyereked vérét is ontja, ha háborgatod. Persze családos emberként miért is kötődsz a prostihoz. Talán, mert nála is megtalálsz valamit ebben az őrült tébolyban…

Ám ha a családod életére törnek, onnantól nem ismersz sem istent, sem embert. Akkor kezdetét veszi az idegölő hajsza, az ügy személyessé válik, a véred ontják és bosszúra szomjazol. A társad közben próbál hűvös fejjel szabályszerűségre inteni –  hiába. Ő is tudja, hogy már megállíthatatlan vagy. És a családja a családod, kihúzott a bajból, az alkoholizmus és az öngyilkosság torkából, szóval tartozol neki.

Közben meghal egy gyerek, majd meghal egy másik is. És meghal a védett prosti, és annak a titkolt gyereke is. Minden és mindenki odavész, aki és ami a társadnak fontos volt. És ő becsavarodik, mániákussá válik, egyre inkább bosszú- és vérszomjassá. Közben beleszeretsz a feleségébe, és tudod, hogy nincs visszaút. Elárultad a legjobb barátod…

Két kemény zsaru története ez, és sorsszerű, hogy végül csak egy maradhat. De hogy ebben a történetben ki a jó és ki a rossz? Mindketten próbálnak helytállni, helyesen cselekedni, önazonosnak maradni egy végzetesen beteg világban. Mindketten hibát hibára halmoznak legjobb szándékuk ellenére, ám egymásért mindvégig kiállnak. A közös történeteikre is másképp emlékeznek. Másként látják, mi történt egy-egy éjszakán. A vallomásaik eltérnek. Egymást védik. És magukat is. És a közös családjukat is.

Mégis elkerülhetetlen, hogy a két igazság egymásnak feszülése valami egész más igazságot szüljön.Elkerülhetetlen, hogy valaki feladja. Mert minden küzdelem és téboly ellenére nincs megoldás, és ebbe egyikük beleőrül. Amikor már nem ért meg senki, nem hallják a szavad. De tudod, hogy gondoskodnod kell, felelősséged van a családodért, a szeretteidért, akiket nem tudtál, nem tudsz megvédeni. De mégis meg akarod, bármi áron…

És magad ellen fordítod a fegyvert. Mert tudod, hogy a társad már a helyedbe lépett. Hogy bár a családodért váltál tébolyulttá, védve őket oroszlánként, ők mégis eltávolodtak tőled, mert azzal tettél rosszat, amivel a legjobbat akartál. Amikor rádöbbensz, hogy nincs több dobásod, nincs más lépés, be kell fejezni. Bekattansz és nincs kiút…

És a társad tudja, hogy elárult téged, de megszerette az életed lényegét, ráadásul viszonzottan: a szeretteidet. Akikért bekattantál, mégis ártasz ezzel, mint inkább használsz. Aki tudja, hogy végzetes hibát követett el, mégsem tehet ellene. Tudja, hogy ennek így, vagy úgy, de vége lesz, és az események sodrása old majd meg mindent. Vagy legalábbis reméli.

És eldördül a fegyver. Egy zsaru marad. Az eső eláll, a nap kisüt. Nincs többé jó és rossz zsaru. A mocskos Chicago-ban is kisüthet néha a nap…bár nem jellemző, de van olyan pillanat. A határhelyzetek drámája ez.

Mindannyian vagyunk jók és rosszak is. Igyekszünk a hitünk és meggyőződésünk szerint leghasznosabban és legjobban élni, tenni, szeretni. Ezzel néha jót teszünk, néha magunk ellen fordítjuk a fegyvert. És néha elsül…

Az ember köteles megvédeni a szeretteit és mindazokat, akik fontosak neki. Ám ez sokszor észrevétlen, viszonzatlan marad. Vagy a visszájára fordul. Hiába minden igyekezet, szélsőség és fanatizmus. A dolgok néha mégis másként alakulnak. Lehet az ember bármilyen szerelmes, családos, kötődő, akarhat bármilyen jót, a dolgok változhatnak. Hogy épp a legjobb barátod, a harcostársad hozza el a változást és vigyáz a szeretteidre, az már a sors műve.  

Stohl András és Szabó Győző kettősénél nincs jobb választás erre az egyébként nem könnyen befogadható előadásra. Tőlük igazán hiteles ez a játék, hiszen tudjuk jól, hogy mindketten megjárták a maguk mennyét és poklát. Általános rendezői elvárás a színészektől, hogy a maguk lelkéből, életéből építsék fel a szerepet, és tiszteletre méltó ez a vállalkozás, mert vélhetően mindkettőjüknek igen mélyre kellett ásniuk, a saját pokluk kapuit újra kinyitni, hogy ezt meg lehessen csinálni.

Az eredmény egy lélegzetelállító előadás, mely bár évek óta látható, mégis minden egyes alkalommal elementáris erővel hat a Centrál kisszínpadán. És a néző kábultan megy haza. Mert ez egy mocskos világ, hisz mindenkiben ott él a kisebb, vagy nagyobb mocsok, és napon belül is lehet bárki egyszer jó, egyszer rossz zsaru – annak ellenére, hogy mindig a legjobbat akarja. Az emberi esendőség és sebezhetőség lenyomata ez, ahol a legjobbra törekvés néha a legrosszabbat eredményezi. Amikor látod kihunyni a fényt a gyerekszemből, és amikor felmerül benned: vajon ez a sok szar tényleg azért történt, hogy egyszer majd jobb legyen?

A 16-os karika erősen indokolt. Ajánlom mindazoknak, akik nem ki-, hanem bekapcsolódni járnak színházba, és nem félnek szembesülni a saját-, és mások gyarlóságaival a legjobbra törekvés mellett.

Szereplők:

Stohl András és Szabó Győző

 

 

Fotó: Centrál Színház

S.B. - theaterman

A bejegyzés trackback címe:

https://szinhazatnekunk.blog.hu/api/trackback/id/tr4814809714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása