Színházat nekünk! / A Theater for me

Színházat nekünk! / A Theater for me

Egy piaci nap a Radnóti Színház színpadán

Ne engedd, hogy a tények összezavarják az értékítéletedet... - 2019.01.23.

2019. január 26. - theaterman

Mindig megdobban a szívem, ha a Mohácsi testvérek Kovács Márton zenekarával újabb mesterművet alkalmaznak színpadra. Emlékszem, néhány éve volt egy elég hosszú időszak, amikor keresve sem találtam Mohácsi-rendezést Budapesten. Aztán ez szerencsére változott, jobbnál jobb előadások születtek. Azzal a sajátos, egyedi, csípős vagy épp szóvicces humorral, amit nem lehet nem szeretni. Miközben nagyon súlyos ügyekről beszélnek, képesek a humort, még akár a fekete humort is úgy alkalmazni, hogy az érthető, hatásos legyen, enyhíthessen az adott esetben tragikus történeten, vagy épp görbe tükröt állítsanak - de semmiképp nem sértőn.

Az Egy piaci nap alapját Závada Pál azonos című regénye képezi. 1946-ot írunk, a történet egy kis faluban, Kunvadason játszódik. A helyszín és a történet valós. Csak éppen Kunmadarasnak hívják az igazi helyszínt. A történet a második világháború során deportál zsidók közül hazatértekkel foglalkozik. És annak a feszültségnek a kibontakozásával és elpattanásával, amely végül pogromokhoz vezet. Még írni is nehéz ebben a témakörben, pedig ezt a borzalmat ember-tömegek átélték sajnos...na ezért is kell róla írni, gondolkodni. Mindenkinek.

Két egykori barátnő beszélgetése során elevenedik meg újra a múlt. Jelenetről jelenetre látjuk, ahogy a gyűlölet ismét munkálkodni kezd. Köszönhetően a hazugságok, csúsztatások, ferdítések tömkelegének. Amikor tényként kezdik kezelni a legvadabb sületlenségeket, amikor egy közösséget csak a gyűlölet és az ellenségkeresés kovácsol össze. Valójában nincs semmilyen közös cél, aminek felépítésén munkálkodnak. Csak a gyűlölet van, a vágy a pusztítás iránt. Nem kevés demagógiával megfűszerezve. Hogy aztán a felelősség elől ügyesen elbújva, egyre zavarosabb korokban egyre mélyebbre süllyedve túléljenek valahogy. Már akinek sikerül. Mert ebben a játéktérben ez marad az egyetlen fontos a szereplők számára. 

Az előadás zseniálisan megeleveníti az adott történelmi kort, a teljes zűrzavart, amikor már senki nem tudja, ki velünk és ki ellenünk. Amikor a náci kommunistává válik, a zsidó zsidó ellen fordul, igazából mindenki bánt mindenkit, és senki nem érti, mi is történik. És mi lesz a vége ennek az átláthatatlannak tűnő forgatagnak. Hogy ez mennyire igaz, azt látjuk napjainkban is. Még mindig hiányzik a szembenézés, a felelősségvállalás, a gondolkodás, a megérteni akarás. Ma is hajlamosak vagyunk a szélsőségek, a demagógia, a gyűlölet eszköztárát használni, és sajnos pontosan kirajzolódik a mai, pattanásig feszült társadalmunkban ugyanaz a lincshangulat. Ma ismét a gyűlölet kovácsol össze embereket, közösségeket. Nem létrehozni akarunk, csak hibást, bűnbakot keresni, a saját sorsunk rosszra fordulásáért mást okolni, és elpusztítani. Mégis mi adhat reményt ebben a helyzetben? Csakis az, ha egyre többen gondolkodunk, beszélünk, beszélgetést provokálunk, mert végső soron az ilyen borzalmas szörnyűségek feloldásának kizárólag egyetlen útja marad: a szembenézés. Számomra bizakodásra ad okot, hogy ma egyre több hang kezdeményezi a párbeszédet, ma már nem lehet olyan könnyedén szőnyeg alá söpörni húsba vágó ügyeket - de még mindig nagyon el vagyunk akadva ebben a folyamatban és egyáltalán nem tartunk ott, ahol kéne, vagy lehetne,,,

Az előadás igazi bravúrja, hogy az összes színész végig jelen van a színpadon, sőt egy színész több szerepet is eljátszik. A folyamatos jelenlétet szükségszerűvé teszi Khell Zsolt díszlete is: bezárja a szereplőket abba a térbe, ahol a történet játszódik. És nincs menekvés. A történelem is bezárta, csapdába csalta őket... Csodálatos a darabban, ahogy pillanat alatt lezajlanak a helyszín-változtatások. Hogy elevenedik meg a két barátnő beszélgetése, a bál, a tárgyalás, és a kegyetlen leszámolások. Igazán nagy kihívás a színészeknek, és óriási fegyelmezettséget és alázatot követel meg az, hogy ilyen gyönyörű egységben tudjanak együttműködni a Radnóti színpadán. Ez nyilván betudható Mohácsi munkamódszerének, hiszen nincs egy előre leszögezett és kőbe vésett koncepció. Teret ad a színészeknek, hogy megtalálják a karakterüket, maguk színezzék, fedezzék fel és tegyék tökéletessé - miközben együtt alakítják a történetet.  Azt azért kiemelném, hogy az előadást egy felvonásban, közel két és fél óra időtartamban játsszák, szünet nélkül

Mohácsi János kiváló ismerője ezeknek az emberi játszmáknak. És úgy általában az emberi természetnek. Szívbe markolóan képes megragadni az egyes jelenetek mögötti emberi hitványságokat, és úgy bemutatni ezeket, hogy ma is igen élesen és aktuálisan hasson. Mindez tetten érhető az előadásaiban visszatérő szófordulatokban, intelligens humorában, és abban a katarzisban, amit képes kiváltani a nézőkből.

Ezt a tisztítótüzet az előadás befejező jelenete emeli a csúcsra. Ez a néhány perc valahogy belopja a néző szívébe a reményt mindazok után a szörnyűségek után, amiket a történet elmesél. Az előadás után valahogy mindig sikerül emelt fővel, megtisztulva hazaindulnom, tényleg ad egy felszabadító reményt, ami sokáig elkísér. Hiszen ez az előadás -legalábbis reményeim szerint- nem ér véget a ruhatárban. Jó lenne, ha sokan hazavinnék a gondolatiságát és hagynák, hogy munkálkodjon. Hogy feltegyük a szükséges kérdéseket, elvégezzük egyenként magunkban azt a munkát, amit el kell, és közösen tegyünk azért, hogy többé ne történhessen meg hasonló eseménysor. Igaz ez a háborúra és a pogromokra is. A gyűlöletet csak magunkban tudjuk megszüntetni. Az "egy emberként vigyétek" helyett "egy emberként gondolkodjatok" lehessen a vezérelv...

Szereplők:

Martinovics Dorina, Radnay Csilla, Pál András, Porogi Ádám, Lovas Rozi, Sodró Eliza, Gazsó György, Kelemen József, László Zsolt, Schneider Zoltán, Róbert Gábor, Józsa Bettina, Konfár Erik, Némedi Árpád.

Zenekar:

Kovács Márton (hegedű), Gyulai Csaba (ütő/gadulka), Móser Ádám (tangóharmonika), Némedi Árpád (cimbalom).

egy_piaci_nap.jpgPlakát: Tóth Andrej

S.B. - theaterman

A bejegyzés trackback címe:

https://szinhazatnekunk.blog.hu/api/trackback/id/tr5014590450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása